How Not To Get Eaten by Owlbears – Dungeons and Dragons

Gratulálunk, kalandozó lettél. Most próbáld meg nem megetetni magad valamivel.

A Forgotten Realms csodálatos hely. Ősi városok, legendás fogadók, mágikus erdők, elveszett kincsek, különös síkok és olyan tájak várnak rád, amelyekről még évek múlva is mesélni fogsz.

Feltéve, hogy túléled őket.

A Dungeons & Dragons: How Not to Get Eaten by Owlbears egy szándékosan könnyed, humoros túlélési kalauz a Forgotten Realms világához. Nem új karakteropciókkal vagy harci szabályokkal próbálja megtölteni a karakterlapodat, hanem azt magyarázza el, hogyan boldogulhat egy valamirevaló kalandozó Faerûn legszebb, legfurcsább és rendszerint életveszélyes vidékein. A történet és a tanácsok Falgriss, egy kifejezetten ehhez a könyvhöz megalkotott D&D karakter szemszögéből jelennek meg.

És igen, az owlbear csak az egyik probléma.

Hogyan éld túl a kalandozói létet?

A könyv az alapoknál kezdi. Mit érdemes magaddal vinni? Milyen felszerelésre van valóban szükséged? Mire jók a mágikus tárgyak, és mi történik, amikor a mágia nem egészen úgy működik, ahogy tervezted?

Szó esik az utazásról, a társas túlélésről, a vásárlásról, a szövetségesekről és társakról, a Forgotten Realms fontosabb frakcióiról, valamint arról is, hogy a törvény megszegése után mennyire érdemes gyorsan futni.

A könyv természetesen a nagyobb problémákra is kitér. Óriások. Sárkányok. Legendás rémségek. Azok a lények, amelyekkel kapcsolatban a legjobb túlélési tanács rendszerint valami olyasmivel kezdődik, hogy „ne menj oda”.

A DK hivatalos ismertetője szerint a témák között felszerelés, mágikus balesetek, navigáció, társak, frakciók, törvények, helyszínek és ikonikus szörnyek elleni túlélési tippek is szerepelnek.

Baldur’s Gate, Waterdeep és a Sword Coast

A kalauz ezután útnak indul.

A Sword Coast és a Heartlands fejezete olyan helyszíneket jár be, mint Neverwinter, Neverwinter Wood, Baldur’s Gate és Waterdeep.

Baldur’s Gate esetében külön szó esik a város felső és alsó negyedéről, valamint a környékbeli kiruccanásokról. Waterdeep mellett a városi ünnepek, Skullport és Undermountain is helyet kapnak.

A fejezet végén a kalauz még északabbra merészkedik, a Silver Marches és Luskan vidékére.

Vagyis nem egyszerű Forgotten Realms lexikonról van szó. A könyv úgy kezeli a világot, mintha valóban oda készülnél utazni, és valakinek sürgősen el kellene mondania, melyik utcába ne fordulj be sötétedés után.

Ha északra mész, vigyél kabátot. És fegyvert.

A Frozenfar fejezet Icewind Dale és Ten Towns vidékére vezet.

A hideg időjárás túlélése itt nem hangulati elem, hanem alapvető probléma, és természetesen az északi vadon élőlényei sem feltétlenül azért közelítenek, hogy útbaigazítást kérjenek.

A könyv külön foglalkozik a hideg túlélésével és a régió jellegzetes teremtményeivel.

Az Underdark

Ha valaki úgy döntött, hogy a felszínen túl biztonságos az élet, természetesen ott az Underdark.

A kalauz bemutatja a föld alatti világot, a sötétben való tájékozódást, annak lakóit és azokat a veszélyeket, amelyek miatt egy föld alatti expedícióból meglepően gyorsan lehet „mindenki készítsen új karaktert” típusú este.

Faerûn távolabbi vidékei

A könyv nem áll meg a Sword Coastnál.

A további fejezetekben helyet kapnak a tengeri kalandok, Calimshan, The Dalelands és Thay is. Utóbbi különösen jó célpont azoknak a kalandozóknak, akik úgy érzik, életükből eddig feltűnően hiányoztak a vörös mágusok és a rossz döntések következményei.

A Feywildtól Ravenloftig

A kalandozói karrier egy pontján törvényszerűen felmerül a kérdés:

Miért maradnánk egyetlen létsíkon?

A Realms Beyond the Mortal fejezetben megjelenik a Feywild, a Shadowfell és Ravenloft is.

A Feywild esetében még az étkezési szokásokra is jut figyelem, ami valószínűleg bölcs döntés egy olyan helyen, ahol az ingyen felkínált sütemény elfogadása könnyedén több évtizedes természetfeletti szerződéssel végződhet.

Ravenloft mellett természetesen a vámpírokkal és más rémálomszerű lényekkel való találkozás túléléséről is szó esik.

És ha ez még mindig túl hétköznapi lenne: irány az Astral Sea

A könyv utolsó nagy fejezete már a csillagok közé indul.

Az Astral Adventures bemutatja a Wildspace és az Astral Sea veszélyeit, The Rock of Bral világát, az Outer Planes vidékét, démonokat és más síkok lakóit, végül pedig Sigilt, az Ajtók Városát.

Így a 128 oldalas könyv meglepően nagy utat jár be. Egy balduri fogadótól Icewind Dale fagyos vidékein és az Underdark mélységein át egészen más létsíkokig kalauzolja az olvasót.

Nem szabálykönyv, és éppen ettől működik

Fontos, hogy a How Not to Get Eaten by Owlbears nem hagyományos D&D szabálykiegészítő.

Nem új kasztokat, feat lehetőségeket vagy stat blockokat kínál. Inkább egy humoros Forgotten Realms útikalauz, amely könnyen fogyasztható formában mutatja be a világ fontos helyszíneit, lényeit és veszélyeit. A kiadó kifejezetten új játékosoknak és kezdő Dungeon Mastereknek ajánlja, ugyanakkor a régi rajongóknak is könnyed felfrissítése lehet a Forgotten Realms ismereteinek.

A könyvhöz külön erre a kiadványra készített illusztrációk társulnak, így nem csupán olvasmányként, hanem látványos D&D világkalauzként is működik.

Kinek ajánljuk?

Különösen jó választás annak, aki most ismerkedik a Forgotten Realms világával, szeretné jobban átlátni a híres helyszíneket, vagy egyszerűen olyan D&D könyvet keres, amelyet nem kell szabályjegyzetekkel az ölben olvasni.

Veterán játékosként pedig azért szórakoztató, mert ismerős neveket és helyszíneket mutat be egy sokkal könnyedebb, játékosabb nézőpontból.

És természetesen annak is hasznos, aki eddig nem tudta, mit kell tenni, ha egy owlbear úgy néz rá, mintha ő lenne a vacsora.