Icewind Dale – Rime of the Frostmaiden

Icewind Dale-ben nincs tavasz.

A nap hónapok óta nem emelkedik a horizont fölé. A tundrát jeges szél söpri, a hó alatt élelemért kaparó vadállatok járnak, az utak eltűnnek a viharban, és Ten-Towns apró települései úgy kapaszkodnak az életbe, mint gyertyák egy végtelen éjszakában.

Mindez azért történik, mert Auril, the Frostmaiden, a tél istennője nem engedi el a vidéket.

Az Icewind Dale: Rime of the Frostmaiden a Dungeons & Dragons 5E egyik legsötétebb hivatalos kampánya. A klasszikus Forgotten Realms fantasy mellé túlélőhorror, paranoia, elszigeteltség, ősi titkok és kozmikusabb hangulatú rejtélyek társulnak. A Wizards saját leírása is kifejezetten az izolációt, a paranoiát és a halálos hideget emeli ki a kaland fő témái között.

A játékosok Ten-Townsban kezdik útjukat, Icewind Dale tíz, egymástól elszigetelt településének egyikében. A civilizáció itt már eleve idézőjeles fogalom. Az emberek éhesek, félnek, és minden városnak megvan a saját problémája.

Eltűnések.

Gyilkosságok.

Furcsa vadállatok.

Titkos kultuszok.

Kétségbeesett túlélők.

És olyan emberek, akiknek talán egészen jó okuk van arra, hogy ne mondják el, kik valójában.

A kampány egyik legerősebb ötlete a Character Secrets rendszer. A karakterek induláskor olyan titkokat kaphatnak, amelyek közvetlenül összekötik őket Icewind Dale történetével. Egy játékos múltja később ugyanolyan veszélyes lehet, mint az a szörny, amelyik a hóviharban követi a csapatot.

A kezdeti fejezetek szándékosan nyitottak. Ten-Towns települései között szabadon mozogva a játékosok saját tempójukban fedezhetik fel a környéket, vállalhatnak küldetéseket és rakhatják össze, mi történik valójában a vidéken.

Aztán a világ kitágul.

A Ten-Towns körüli tundra hatalmas, veszélyes sandboxszá válik. Elhagyott helyek, goliath törzsek, régi Netherese nyomok, befagyott tavak, hegyek, barlangok és olyan teremtmények várják a karaktereket, amelyek számára az ember egyszerűen egy meleg, lassan mozgó élelmiszercsomag.

És maga a környezet is ellenség.

A könyv külön szabályokat és útmutatást ad a jeges tundrában, hóviharban és extrém hidegben zajló kalandokhoz. A túlélés itt nem háttérdekoráció: az időjárás, a távolság és az elszigeteltség folyamatosan része a történetnek.

A kampány közepére azonban világossá válik, hogy Icewind Dale problémái jóval nagyobbak annál, hogy egyszerűen csak „túl hideg van”.

A játékosok útja elvezeti őket Sunblight erődjéhez, a duergar fenyegetés középpontjába, majd olyan eseményekhez, amelyek Ten-Towns egészének sorsát eldönthetik.

És még ez sem a történet vége.

A Reghed Glacier hatalmas jégfala mögött ott várnak a Caves of Hunger.

Egy ősi vers képes utat nyitni a gleccser belsejébe, ahol valami olyasmi pihen, amit évszázadokon át eltemetett a jég. Az Arcane Brotherhood mágusai is ezt keresik, és minél mélyebbre jut a csapat, annál világosabbá válik, hogy Icewind Dale örök telének története csak az egyik rétege annak, ami a hó alatt rejtőzik.

A kampány későbbi szakasza ezért érdekes műfaji fordulatot vesz. Ami kezdetben zord wilderness survival és folk-horror jellegű történet, fokozatosan ősi mágia, elveszett civilizáció és egyre nyugtalanítóbb rejtélyek felé halad.

A könyvben szerepel többek között Ten-Towns teljes bemutatása, Icewind Dale nagyobb felfedezhető területei, Sunblight, Auril’s Abode, a Caves of Hunger és Doom of Ythryn, valamint külön appendixek új szörnyekkel, mágikus tárgyakkal, varázslatokkal, karaktertitkokkal és Icewind Dale-i apróságokkal.

A történet központi alakja természetesen Auril the Frostmaiden.

Nem démon.

Nem lich.

Nem egy távoli kultusz által imádott szörny.

Istennő.

És jelen van.

Auril minden éjjel végrehajtja azt a rituálét, amely fenntartja Icewind Dale természetellenes telét. Az ég sötét marad, a hőmérséklet zuhan, az emberek pedig lassan alkalmazkodnak ahhoz a gondolathoz, hogy talán ez már soha nem ér véget.

Ez adja a kampány egyik legerősebb hangulati elemét: a játékosok nem egy hirtelen kitört katasztrófába érkeznek.

A katasztrófa már megtörtént.

Az emberek hónapok óta benne élnek.

A Rime of the Frostmaiden emiatt különösen jól működik olyan csapatoknál, amelyek szeretik, ha a fantasy kaland mellé nyomasztó atmoszféra, rejtély és túlélési elemek társulnak. Nem folyamatos horror, de sokkal sötétebb és hidegebb hangulatú, mint a klasszikus Forgotten Realms kampányok jelentős része.

És persze van benne valami egészen sajátos D&D-s abszurditás is.

Mert ugyanabban a világban, ahol az éhség, a sötétség és egy bosszúálló istennő fenyegeti a civilizációt, továbbra is léteznek beszélő állatok, különösen problémás koboldok és olyan helyzetek, amelyekből egyetlen rossz dobással egészen elképesztő történetek születhetnek.

A fotózott példány Tyler Jacobson standard borítós kiadása. A festményen Auril fenyegető alakja uralja a havas tájat; mögötte egy coldlight walker fénye dereng a ködben. A könyvben külön is feltüntetik, hogy ez a standard cover, míg a Hydro74 által készített, stilizált bagolyfejes grafika az alternate cover változathoz tartozik.

Ez tehát a klasszikus, normál kereskedelmi kiadás, ISBN 9780786966981.

Ha valaki olyan D&D kampányt keres, ahol nemcsak az a kérdés, hogy:

„Mi van a dungeon következő szobájában?”

hanem az is, hogy:

„Biztosan el akarunk indulni oda ebben a hóviharban?”

akkor az Icewind Dale: Rime of the Frostmaiden nagyon erős választás.

Mert Icewind Dale-ben néha a szörny a kisebbik probléma.

A hideg legalább mindig tudja, hol vagy.