Az ötödik elefánt – Terry Pratchett

Korongvilág-regény

Az Ankh-Morpork-i Városőrség parancsnokának három természetes ellensége van: a bűnözők, a politikusok és a diplomácia.

Az ötödik elefántban Vinkó Szilárd mindhárommal egyszerre találkozik.

Vinkó még mindig rendőrnek tartja magát. Igaz, közben herceg lett, a Városőrség parancsnoka, valamint Ankh-Morpork egyik legfontosabb embere, de a lelke mélyén továbbra is olyan ember, aki bizonyítékokat keres, gyanúsítottakat hallgat ki és rendkívül rosszul viseli, amikor valaki az igazság helyett udvarias diplomáciai mondatokat vár tőle.

Éppen ezért természetesen őt küldik nagykövetként Überwaldba.

Überwald távoli, fagyos és politikailag meglehetősen kényes vidék. Törpök, vámpírok, vérfarkasok és ősi nemesi családok osztoznak rajta, miközben mindegyiküknek más elképzelése van a hagyományról, a hatalomról és arról, hogy pontosan kinek kellene engedelmeskednie. Vinkónak elvileg Ankh-Morporkot kellene képviselnie, diplomatikusan mosolyognia és lehetőleg semmilyen nemzetközi válságot nem okoznia. Ez utóbbi különösen nehéz, amikor kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben, és a benne lakó rendőr egyszerűen képtelen nem nyomozni.

A háttérben egy nagy politikai jelentőségű rejtély bontakozik ki. Hatalmi csoportok mozdulnak meg, ősi szokások kerülnek veszélybe, és egyetlen eltűnt tárgy is elegendő lehet ahhoz, hogy egész népek kerüljenek szembe egymással. A törp társadalomban élesedik a konfliktus a hagyományok feltétlen őrzői és azok között, akik szerint a világ változását nem lehet örökké a föld alatt ülve figyelmen kívül hagyni.

Vinkó számára mindez azért különösen kellemetlen, mert a diplomácia működése szinte teljesen ellentétes mindazzal, amiben hisz. Egy rendőr megpróbálja kideríteni, mi történt. Egy diplomata megpróbálja kideríteni, pontosan mennyit szabad nyilvánosan elismernie abból, hogy tudja, mi történt. Pratchett ebből az ellentétből építi fel a regény egyik legerősebb humorforrását.

A dolgok azonban hamarosan túllépnek a tárgyalótermeken és ünnepi fogadásokon. Vinkó az überwaldi télben menekül, távol minden ismerős segítségtől, miközben csak a józan eszére és Ványa bácsi meglehetősen nyomasztó nadrágjára számíthat. Ha nem jut át időben a havas erdőn, háború törhet ki. Ráadásul vérfarkasok üldözik.

Okosak.

Gyorsak.

És egyre közelebb érnek.

Közben Ankh-Morporkban sem áll meg az élet. Az Őrség Vinkó távollétében próbál működni, ami papíron lehetségesnek tűnik, a gyakorlatban azonban ismét bebizonyítja, hogy a parancsnoki rang és a vezetői alkalmasság nem feltétlenül ugyanaz. Több, egymással összefonódó történetszál mutatja meg, hogyan működik az Őrség akkor, amikor a megszokott egyensúly felborul, személyes kapcsolatok kerülnek válságba, és néhány szereplő kénytelen eldönteni, mihez vagy kihez hűséges valójában.

Az ötödik elefánt egyszerre politikai krimi, üldözéses kaland és diplomáciai szatíra. Terry Pratchett a törpök, vérfarkasok és vámpírok konfliktusain keresztül beszél hagyományról, társadalmi változásról, nacionalizmusról, identitásról és arról, hogyan lesz egy gondosan ápolt mítoszból politikai fegyver. A regény sokkal komolyabb kérdéseket mozgat annál, mint amit egy hatalmas vörös elefánttal díszített borító elsőre sejtet, de mindezt a Korongvilágra jellemző száraz humorral és abszurd részletekkel teszi.

Vinkó Szilárd itt kerül először igazán távol saját városától és saját szabályaitól. Ankh-Morporkban legalább tudja, hogyan hazudnak az emberek, hogyan működik a hatalom, és melyik sikátorban várható késelés. Überwaldban azonban mások a törvények, régebbiek a sérelmek, élesebbek a fogak, és az udvarias vendéglátás mögött gyakran évszázados ellenségeskedés lapul.

Mégis ugyanazt teszi, amit mindig: kérdez, figyel, összerakja a részleteket, és addig nem hagyja békén az ügyet, amíg valaki meg nem próbálja megölni.

Ez utóbbi általában meglepően hamar bekövetkezik.

A könyv az Őrség-történetek ötödik kötete, de önálló regényként is olvasható. A korábbi kötetek ismerete gazdagítja a szereplők kapcsolatát és fejlődését, a központi überwaldi történet azonban külön előismeretek nélkül is követhető. A hivatalos kiadói ismertető szerint a Korongvilág-regények tetszőleges sorrendben is olvashatók, bár az Őrség szereplőinek fejlődése miatt a sorozatrend természetesen hozzáad az élményhez.

Az Az ötödik elefánt azoknak különösen jó választás, akik az Őrség-regények nyomozósabb oldalát szeretik, de nem bánják, ha a bűnügy mellé nemzetközi válság, társadalmi feszültségek, törp politika, vámpírdiplomácia és egy falka rendkívül elszánt vérfarkas is társul.

Mert a diplomácia valóban finom művészet.

Csak Vinkó Szilárdot erről valószínűleg elfelejtették előre értesíteni.