What Possessed You? – Tim Roberts

Valaki kitalálta, hogy jó ötlet lenne kapcsolatba lépni a halottakkal. Most már csak az a kérdés, hogy ki fog válaszolni – és meddig marad nálatok.

A What Possessed You? Tim Roberts rövid, vad és erősen szerepjáték-központú indie RPG-je egy amatőr szeánszról, amely pontosan úgy alakul, ahogy egy amatőr szeánsznak nem kellene. A játékosok különböző szellemekkel kerülnek kapcsolatba, majd a helyzet gyorsan átcsúszik abba a fajta káoszba, ahol már nem mindig egyértelmű, ki beszél, ki dönt, és egyáltalán ki van éppen a saját testében.

A játék kevés szabályt használ, és sokkal jobban érdekli az, hogy mit csináltok egymással az asztalnál, mint az, hogy hány módosító jár egy paranormális helyzetre. A hangsúly a szerepjátékon, a rögtönzésen és azon van, ahogy a megszálló szellemek összezavarják a normális társas helyzeteket.

A szeánsz csak a kezdet

A kiindulópont egyszerű: összeültök, hogy kapcsolatba lépjetek a túlvilággal. Lehet ez komoly próbálkozás, rossz ötletből született buli vagy kíváncsiságból összerakott szeánsz. A játék szempontjából az a fontos, hogy valami válaszol.

Onnantól kezdve a jeleneteket nemcsak a játékos karakterek akaratai formálják, hanem azok a szellemek is, amelyek rájuk tapadnak. Egy halott lehet dühös, zavarodott, túl lelkes, manipulatív vagy egyszerűen csak nagyon boldog attól, hogy megint van szája, amivel beszélhet.

A jó jelenetek abból születnek, amikor a két szándék ütközik. A karaktered szeretne nyugodtan kijutni a szobából. A benne lakó szellem viszont húsz éve vár arra, hogy végre elmondhasson valamit valakinek. Vagy bosszút akar. Vagy táncolni. Vagy csak szeretné kipróbálni, milyen érzés újra megenni egy szelet pizzát.

Szerepjáték az első helyen

A What Possessed You? kifejezetten RP-heavy játék. Nem hosszú képességlistákból, harci opciókból és karakterbuildből áll. Kevés szabályt ad, majd hagyja, hogy a játékosok töltsék meg őket személyiséggel.

Ez különösen jól működik olyan társaságban, ahol mindenki szeret improvizálni, egymás mondataira reagálni, furcsa karaktereket játszani és néha tudatosan beleállni egy rossz ötletbe, csak azért, mert abból jobb jelenet lesz.

A játék nem akarja kordában tartani a káoszt. Inkább ad neki egy keretet.

Nem kell hozzá klasszikus mesélő

A rendszerhez tartozik GMless mód is, így akkor is elővehető, ha senki nem akar külön mesélőként kimaradni a megszállásból. A szabályok és a játékosok közös döntései viszik előre a helyzetet, mindenki benne maradhat a jelenetekben.

Természetesen hagyományosabb felállásban is játszható, ha valaki inkább kívülről irányítaná az eseményeket, adagolná a szellemeket és szívesen nézné, ahogy a többiek saját magukat sodorják egyre nagyobb bajba.

A hivatalos leírás 2 játékostól felfelé ajánlja, felső játékosszám nélkül. Ettől a What Possessed You? kisebb társaságnál és nagyobb, bulisabb csapatnál is működhet – csak a hangerő változik.

Kockák és időzítők

A játék szándékosan nem ragaszkodik egyetlen kockatípushoz. Különféle dobókockákat és időzítőket használ, ami jól illik a séance-szerű, kapkodó hangulathoz. A kellékek nem hosszú taktikai alrendszert szolgálnak, hanem nyomást tesznek a jelenetekre és ritmust adnak annak, mikor történik valami kellemetlen.

Az időzítés különösen sokat számít egy ilyen játékban. Egy szellem nem feltétlenül akkor akar megszólalni, amikor a karakter számára kényelmes lenne. Egy döntésre lehet, hogy csak néhány pillanat van. Egy megszállás lehet rövid, de pont elég ahhoz, hogy valaki tönkretegyen egy kapcsolatot, leleplezzen egy titkot vagy olyasmit mondjon ki, amit a karakter soha nem akart volna.

Horror, de nem feltétlenül komoran

A téma önmagában horror: halottak, megszállás, szeánsz és olyan személyiségek, akik a saját akaratod ellenére használják a testedet. A játék mégsem kizárólag sötét vagy komor hangulatra épül.

A Critical Kit maga is a szeánszos, komikus káoszt emeli ki, és ez jól leírja, milyen irányba tud elmenni egy játék. Az egyik pillanatban még valaki tényleg hátborzongató módon beszél egy halott családtag hangján, a következőben ugyanaz a szellem teljes erőből próbál meggyőzni mindenkit arról, hogy az 1987-es slágerlista objektíven jobb volt a mostaninál.

A hangulatot a társaság szabja meg. Lehet belőle Halloweenre való fekete humor, improvizációs komédia vagy meglepően személyes történet arról, hogy mit hagyunk magunk után.

One-shotra született

A What Possessed You? gyorsan tanulható és kevés előkészületet kér, ezért különösen jól működik one-shotként. Nem kell hetekkel korábban karaktert építeni vagy világot tanulni. Leültök, kialakítjátok a szereplőket és a helyzetet, aztán megpróbáljátok túlélni a saját szeánszotokat.

Conventionön, RPG-klubban vagy olyan estén is könnyen elővehető, amikor valami rövidebb, furcsább játék kell a hosszú kampány helyett.

Az is jó belépő lehet azoknak, akik kíváncsiak az indie RPG-kre, de nem akarnak elsőre egy teljesen szabálytalan közös történetmesélésbe ugrani. Van rendszer, vannak dobások és vannak konkrét játékelemek – csak minden arra szolgál, hogy minél érdekesebb helyzetekbe sodorjon benneteket.

A fizikai zine mellé a PDF ingyen elérhető

A Critical Kit a játék PDF-változatát ingyenesen elérhetővé teszi a saját oldalán és az itch.io felületén. A fizikai példány ezért nem azért érdekes, mert nélküle ne lehetne játszani, hanem mert ez a játék eredeti, kézbe vehető zine formátuma.

Ha szereted a kicsi, különös RPG-kiadványokat, ez pontosan az a fajta könyvecske, amely könnyen bekerül a táskádba, majd valamikor egy teljesen indokolatlan pillanatban előkerül azzal a mondattal, hogy „na jó, próbáljuk ki”.

Kinek való?

Annak, aki szereti a rövid indie szerepjátékokat, az improvizációt, a fekete humort és a szerepjátékot, amelyben a karakterek közötti súrlódás fontosabb, mint a taktikai harc.

Annak is jó választás lehet, aki Halloweenre keres valami gyorsan tanulható, furcsa játékot, vagy egyszerűen szeretné kipróbálni, milyen az, amikor a társaság fele halottakat alakít, a másik fele megszállt embereket, és néhány perc után már senki sem biztos benne, ki melyik.

A szeánsz elkezdődött. Most már csak remélni kell, hogy amikor vége lesz, mindenki ugyanazként áll fel az asztaltól, mint aki leült.