Wayne Chapman: A Halál havában

Van az a megbízás, amelyet nem a jutalom miatt vállal el az ember. Hanem azért, mert a visszautasítás ára még rosszabb.

Tier Nan Gorduin olyan útra indul, amelynek feltételeit mások szabták meg. A cél az Elátkozott Vidék, egy olyan hely, ahová józan ember nem vágyik, és ahonnan még a tapasztalt kalandozók sem biztos, hogy ugyanúgy térnek vissza. Gorduin számára azonban a küldetés nem egyszerű választás kérdése. A túlélés már az induláskor része az alku tétjének.

És természetesen nincs egyedül. A társaság tagjai különböző múltat, különböző célokat és túl sok elhallgatott részletet hoznak magukkal. Egy titokzatos mágus, egy shadoni vadmacska és egy jámborság mögé rejtőző pap ugyanabba az irányba tartanak, de ettől még korántsem biztos, hogy ugyanazért.

Az útitárs, akit nem te választottál

A regény feszültségének nagy része abból születik, hogy a veszély nem csak előttük van. Gorduin számára minden társ egyszerre lehet segítség és kockázat. Az egyik túl keveset mond, a másik túl sokat tud, a harmadik olyan nyugodtan viselkedik, hogy az már önmagában gyanús.

A bizalom ezért lassan és nehezen épül. A csapat együtt mozog, közösen kerül veszélybe, és ugyanazokat a külső fenyegetéseket próbálja túlélni, mégis végig ott marad a kérdés: mi történik, amikor valamelyikük saját érdeke fontosabb lesz a többiekénél?

Wayne Chapman jól használja ezt a helyzetet. A karakterek nem azért érdekesek, mert mindegyiküknek látványos titka van, hanem azért, mert az olvasó hosszú ideig nem tudja, melyik titok számít majd igazán.

Az Elátkozott Vidék nem háttér

Az Elátkozott Vidék már a nevével is azt ígéri, hogy itt a környezet maga is ellenség. A táj idegensége, az elszigeteltség és a folyamatos bizonytalanság végig ránehezedik a történetre. Nincs biztonságos városfal, ahová vissza lehet húzódni, nincs kényelmes fogadó, ahol a csapat egyszerűen kifújhatja magát.

Egy ilyen helyen minden találkozás nagyobb súlyt kap. Egy nyom az úton lehet figyelmeztetés. Egy ismeretlen hang a sötétből lehet csapda. Egy látszólag biztonságos pihenőhely pedig csak azért tűnhet jó döntésnek, mert a másik lehetőség még rosszabb.

A könyv ettől nemcsak kalandregény, hanem folyamatos túlélőtörténet is. Nem elég legyőzni az ellenfelet. Tovább kell menni utána.

Gorduin, amikor nincs biztos válasz

Tier Nan Gorduin alakja azért működik különösen jól ebben a történetben, mert tapasztalata ellenére sem uralja a helyzetet. Nem kezdő kalandozó, akit minden meglepetés váratlanul ér, de ettől még nem lát át mindenen.

Ismeri az embereket, felismeri a veszélyt, és tudja, mikor kell gyanakodni. A probléma az, hogy néha a gyanú sem elég. Lehet, hogy pontosan érzi, hogy valaki hazudik, de azt még nem tudja, miért. Lehet, hogy sejti, hol van a csapda, de nincs jobb út.

Ez adja a regény egyik legjobb hangulati rétegét: Gorduin kompetens, de nem sérthetetlen. A világ veszélyessége attól marad hiteles, hogy a tapasztalat segít életben maradni, de nem old meg mindent.

Sötétebb fantasy, kevesebb biztos kapaszkodóval

A Halál havában nem a nagy seregek és világmentő próféciák története. Sokkal zártabb, személyesebb és nyugtalanítóbb. A hangsúly az úton, a társakon, a titkokon és azon van, hogyan változik meg a helyzet, amikor a szereplők egyre távolabb kerülnek mindentől, amit ismernek.

A mágia és Ynev világa végig jelen van, de nem nyomja el a karaktereket. A történet azért működik, mert a fantasy veszélyei mögött felismerhető emberi problémák vannak: félelem, önérdek, adósság, bizalom és az a kérdés, hogy meddig vagy hajlandó elmenni a saját túlélésedért.

Még a M.A.G.U.S. név előttről

A regény különleges helyet foglal el a magyar fantasy történetében is. Első kiadása a Griff sorozatban jelent meg, még azelőtt, hogy a M.A.G.U.S. szerepjáték megszületett volna. Vagyis a történet azok közé a korai ynevi regények közé tartozik, amelyekből később egy jóval nagyobb világ nőtt ki.

Ez ma visszanézve különösen érdekes. Az olvasó már ismeri a M.A.G.U.S. világának nevét, fogalmait és későbbi történeteit, de a könyvben még érezhető az a korszak, amikor mindez nem egy kész franchise részeként létezett, hanem egyszerűen fantasy történetként épült.

Egy klasszikus Gorduin-történet

A Halál havában azoknak szól igazán, akik szeretik Wayne Chapman komorabb oldalát, Tier Nan Gorduin történeteit és azokat a fantasy regényeket, ahol a szereplőknek nincs lehetőségük egyszerűen kiválasztani a legkényelmesebb utat.

Az Elátkozott Vidék, a kényszerű társaság és a folyamatos bizonytalanság együtt olyan hangulatot ad a könyvnek, amely sokáig megmarad. Nem azért, mert minden fejezetben nagyobb szörny vár, hanem mert egyre kevésbé lehet biztosan tudni, kitől kell igazán félni.